Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 227 tának vállalása vagyontárgyának megtartása érdekében sem várható el senkitől. Ezért a lőfegyver használatának kilátásba helyezésével való közvetlen fenyegetés feltétlenül lenyűgöző hatású, ebből következően az ilyen elkövetési mód nem zsarolást, hanem rablást valósít meg. (BH 1995/7-383.) 77. A zsarolás büntette kísérletének nem a bűnsegédi, hanem a felbujtói bűnrészességét valósítja meg a bankfiók igazgatója, aki - felismerve a zsarolást megvalósító tettes cselekményét - maga javasolja, hogy a zsaroló a jogtalan követelését az ügyviteli szabálytalanságot vétő pénztárossal szemben érvényesítse, és ennek a sikere érdekében a maga részéről is a pénztárossal szemben súlyos munkajogi hátrányt helyez kilátásba. (BH 1995/10-551.) 78. Az emberölés elkövetésében való társtettesség megállapítható abban az esetben is, ha az elkövetőket az egyenes ölési szándék valóra váltása tekintetében eltérő indítóok vezeti. (BH 1995/10-554.) 79. Az előzetes letartóztatás, illetve a szabadságvesztés végrehajtása során a hatósági őrizet a fogoly személyére szóló, egyéniesített joghátrány, ezért a fogolyszökés bűntettét a fogoly önálló tettesként és nem társtettesként valósítja meg akkor is, ha más foglyokkal együtt határozza el és viszi véghez a szökési cselekményét. (BH 1995/11-620.) 80. Rablás kísérletének minősül annak az elkövetőnek a cselekménye, aki a társával együtt dolog elleni erőszakkal, lopás szándékával hatol be a sértett lakásába, majd a társa a sértettet megöli, de az ő tudata csupán azt fogja át, hogy a társa a sértettel szemben erőszakot alkalmaz. (BH 1996/2-74.) 81. Téves annak a vádlottnak a felmentése a társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vádja alól, aki a társaival szándékegységben és testi sértési szándékkal bántalmazza a sértettet, de nem állapítható meg, hogy melyikük okozta a nyolc napon túl gyógyuló sérülést. (BH 1996/3-133.) 82. A hatóság félrevezetésének vétségét közvetett tettesként - és nem felbujtóként követi el az, aki az általa használt gépkocsi tulajdonosával elhiteti, hogy a gépkocsit ellopták és tévedését kihasználva rábírja arra, hogy a gépkocsi ellopása miatt ismeretlen tettes ellen tegyen feljelentést a rendőrségen. (BH 1996/4-180.) 83. Ha a hamis tanúzásra rábírás eredményes, a rábírás nem a hamis tanúzásra rábírás vétségét, hanem felbujtóként a hamis tanúzást követi el. (BH 1996/4-190.) 84. III. A bűnsegédi bünrészesség megállapítására nincs alap, ha a terhelt a társtettesek által megvalósított, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés büntette kísérletének a befejezése után érkezik a helyszínre, és a tényállásszerű testi sértési cselekmény elkövetésében ténylegesen nem vesz részt. (BH 1996/10-512.) 85. A kiskorú veszélyeztetésének az elkövetési magatartása rendszerint folyamatos jellegű, ezért a kötelességszegések számára és eltérő jellegére tekintettel is egy rendbeli bűncselekmény valósul meg, és a folytatólagosság megállapítására általában nem kerülhet sor; a kötelezettségek mindegyik szülőt, nevelőt és gondozót önállóan terhelik, így nem társtettesként, hanem önálló tettesként felelnek a cselekmények miatt. (BH 1997/6-263.) 86. Ha az elkövető mást olyan bűncselekmény megvalósítására bír rá, amelyben társtettesként maga is részt vesz: a cselekménye társtettesként elkövetettnek minősül, minthogy a felbujtás - mint részesi cselekmény - a tettességbe beolvad. (BH 1997/6-265.)