Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

1 14 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK. A Be. 346. §-a bíróság elé állítás feltételeit sorolja fel. Eszerint a terhelt a helyi bíróság hatáskörébe, illetőleg a katonai büntetőeljárásra tartozó olyan bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül állítható a bíróság elé, amelyet a törvény nyolc évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyeget; további feltétel, hogy az egyszerű megítélésű ügyben a bizonyítékok rendelkezésre állnak, és tettenérés történt, vagy a terhelt beismerte a bűncselekmény elkövetését. A Be. 349. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy ebben a külön eljárásban mely esetekben küldi vissza a bíróság az iratokat az ügyésznek. A Be. 349. §-ának (3) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság a tárgyaláson hozott határozatában akkor rendelkezik az iratok visszaküldése iránt, ha a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, vagy a bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel. A (4) bekezdés értelmében akkor is vissza kell küldeni az ügyésznek az iratokat, ha a bizonyítási eszközök még a tárgyalás nyolc napra történt elnapolása esetén sem állnak rendelkezésre. Az (5) bekezdés szerint pedig akkor kell az iratokat visszaküldeni, ha a vád megváltoztatása, illetőleg kiterjesztése esetén a bíróság elé állítás feltételei a megváltozott, illetőleg kiterjesztett vád szerinti bűncselekményre sem állnak fenn. Az említett okok részben formaiak, részben érdemiek, közös sajátosságuk azonban, hogy megvalósulásuk esetén a bíróság elé állításnak a Be. 346. §-ában felsorolt általános feltételei hiányoznak, illetőleg meghiúsultak. Ennek következménye, hogy az ügy külön eljárásként szabályozott bíróság elé állítás keretében nem bírálható el, és így az ügyész újból csak vádirat vagy vádindítvány benyújtásával terjesztheti elő a vádat a bíróság előtt. Ha a tárgyaláson megállapítják, hogy a bíróság elé állítás szabályai szerint az ügy nem bírálható el, és az iratoknak az ügyészhez való visszaküldésére kerül sor, az ügy a bírósági szakból a nyomozási szakba kerül vissza. Ennek nemcsak az a következménye, hogy ügyvitelileg befejezetté válik, hanem az is, hogy az ügy további sorsát illetően az ügyész határoz; módja van tehát a Be. 137. §-a és a 139. §-a szerinti határozatok meghozatalára is. Ezt a jogmagyarázatot támasztja alá a Be. 349. §-ának (3) bekezdésében írt az a rendelkezés is, amely szerint az iratok visszaküldése miatt fellebbezésnek helye nincs. Egyébként minden olyan esetben, amikor a bíróság az iratok „visszaküldéséről" szól [Be. 171. § (1) bek., 186. § (2) bek.], az ügy nyomozási szakba kerül vissza. BK 162. /. Tárgyalás mellőzésével hozott végzés esetén a magánvádló kérheti tárgyalás tartását. II. A magánvádló tárgyalás iránti kérelmére a Be. 353. §-ának (2) bekezdésében írt korlátozás nem vonatkozik. I. A Be. 353. §-ának (1) bekezdése a tárgyalás mellőzésével hozott végzés esetén kizárja a fellebbezést, ehelyett jogot ad tárgyalás tartása iránti kérelemre, felsorolva a kérelem előterjesztésére jogosultakat. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy az itt kifejezetten meg nem említett magánvádló - akinek erre vonatkozó indítványa nélkül kerülhet sor tárgyalás nélkül végzés meghozatalára [Be. 351. § (1) bek.] - jogosult-e a tárgyalás tartásának a kérésére. A Be. 312. §-ának (1) bekezdése szerint a sértett jogain felül a magánvádlót megilletik a vádképviselettel együtt járó jogosítványok is. Minthogy pedig a magánvádló jogait a XVII. fejezetben foglalt rendelkezések nem korlátozzák, továbbá mivel a tárgyalás magánvádló általi kérésének a joga nyilvánvalóan a vádlott terhére szóló, és így a magánvádló vádképviseleti jogkörével összefüggő lehetőség, az az értelmezés felel meg a törvénynek, amely szerint a magánvádló is kérheti tárgyalás tartását. II. A Be. 353. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügyész nem kérheti tárgyalás tartását azon a címen, hogy a bíróság a Be. 350. §-a alapján járt el. Felvetődik a kérdés, hogy ez a korlátozás a vádképviseleti jogosítványokat élvező magánvádlóra is kiterjed-e. Az ügyészi jognak ez a korlátozása azzal függ össze, hogy a közvádra üldözendő cselekmény esetében kizárólag az ügyész indítványára kerülhet sor a Be. 351. §-a (1) bekezdésének az alkalmazására, és így indokolatlan lenne olyan kérdésben a tárgyalás kérésére vonatkozó jogosultság biztosítása, amelyre nézve az ügyész korábban maga terjesztett elő indítványt. A magánvádló esetében azonban eltérő a