Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTHTŐJOGI ÉS BÜNTRTŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK folytán a két tényező szorzatából magasabb összegű pénzfőbüntetés fizetése hárul a vádlottra, mint az elsőfokú rendelkezés szerint. A végrehajtandó pénzbüntetés helyett alkalmazott felfüggesztett pénzbüntetés enyhítő jellegét nem érinti, ha a másodfokú bíróság a pénzbüntetést úgy állapítja meg, hogy az egynapi tételnek megfelelő összeget ugyan emeli, de a napi tételek számát egyidejűleg csökkenti, és a két tényező szorzata kisebb összegű pénzben kifejeződő joghátrányt eredményez a vádlottal szemben, mint az elsőfokú ítéletben kiszabott. A másodfokú döntés enyhítő jellege ugyanis ez esetben akkor sem szenved csorbát, ha a próbaidő sikertelensége miatt a pénzbüntetést ki kell fizetni. A pénzbüntetéssel kapcsolatban nem érinti a súlyosítási tilalmat az sem, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben kiszabott akár végrehajtandó, akár felfüggesztett szabadságvesztés helyett pénzbüntetést alkalmaz, és a napi tételek számát hosszabb tartamban állapítja meg, mint amennyi napot az elsőfokú ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartalmazott. Ebben az esetben is kizárólag arra kell figyelemmel lenni, hogy a legszigorúbb büntetési nemhez - a szabadságvesztéshez - képest a másodfokú bíróság az enyhébb büntetési nemet, a pénzbüntetést szabta ki. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére történő átváltoztatás törvényi következményét nem indokolt figyelembe venni, mert ez nem tartozik a büntetéskiszabás fogalomkörébe, hanem később lehetséges, de nem szükségszerű következmény. 7. Amennyiben a másodfokú bíróság mellékbüntetést alkalmaz akkor, amikor az elsőfokú bíróság a főbüntetés mellett azt nem szabott ki, kétségtelenül súlyosítaná a büntetést; ezért a másodfokú bíróság a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában erre nem jogosult. A súlyosítási tilalomba ütközik a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában - a mellékbüntetésnek bármely módon történő súlyosítása is. így az időtartamának növelése avagy pl. a járművezetéstől eltiltás körének más járműfajtákra való kiterjesztése is (BK 88.). Nem tekinthető azonban a büntetés súlyosításának az az eset, amikor az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott pénzmellékbüntetés kiszabására azzal egyidejűleg kerül sor, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztést enyhíti vagy annak a végrehajtását felfüggeszti. Hangsúlyozni kell azonban, hogy - e feltételek mellett is - a mellékbüntetések közül a pénzmellékbüntetés az egyetlen, amely másodfokon a súlyosítási tilalom sérelme nélkül kiszabható akkor is, ha azt első fokon nem alkalmazták. Ez utóbbi esetben sem teheti meg azonban a másodfokú bíróság azt, hogy az első fokon kiszabott pénzmellékbüntetés mellett más, új mellékbüntetést is alkalmaz, mert ez a mellékbüntetések mennyiségi gyarapítását eredményezné, és mint ilyen, magától értetődő súlyosítást jelentene. A törvény szerkesztéséből következően a mellékbüntetések elvileg egyenrangúak, jóllehet a vádlottra az egyéniségétől, személyiségétől és sok más körülménytől függően egyénenként eltérő mértékű hátrányokat okozhat. A mellékbüntetések elvi egyenrangúságából következik, hogy nem sérti a súlyosítási tilalmat, ha a másodfokú bíróság a főbüntetés mellett, az elsőfokú bíróság által alkalmazott mellékbüntetést bármely más mellékbüntetéssel cseréli fel. Ennek kimondása azért is célszerű, mert az ellenkező felfogás - azaz ha a másodfokú bíróság kötve lenne az elsőfokú bíróság által előírt mellékbüntetéshez - azt eredményezhetné, hogy a másodfokú bíróság a mellékbüntetés tekintetében olyan változtatást sem tehetne, amely az ügy megítéléséhez képest a vádlottra kedvezőbb következményekkel járna. Értelemszerűen nem ütközik a súlyosítási tilalomba, ha a másodfokú bíróság az első fokon már alkalmazott pénzmellékbüntetés összegét súlyosítja a szabadságvesztés egyidejű mérséklése vagy próbaidőre történő felfüggesztése mellett. A főbüntetés helyett a mellékbüntetés önálló büntetéskénti alkalmazására [Btk. 38. § (3) bek., 88. §, 130. § (2) bek.] 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűncselekmény miatt kerülhet sor azzal a feltétellel, hogy a büntetés célja a mellékbüntetés önálló alkalmazásával is elérhető. Jóllehet a hatályos törvény 88. §-a a „kivételes" jelzőt nem tartalmazza, nem lehet kétséges, hogy a mellékbüntetésnek főbüntetés helyett történő önálló alkalmazása lényegesen enyhébb joghátrányt jelent a vádlottra, mintha vele szemben a bíróság főbüntetést avagy fő- és mellékbüntetést együttesen szabott volna ki. Az önállóan alkalmazott mellékbüntetés nem eredményez büntetett előéletet, nem alapozhat meg visszaesést stb. A törvényhely „a büntetés célja így is elérhető" szóhasználatából az következik, hogy ebben az esetben enyhébb szankció alkalmazására kerül sor. Ebből következően a súlyosítási tilalom sérelmével járna, ha