Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

vitele rendeződött... Mivel a gyermekéhez ragaszkodó, de nevelésre önállóan nem alkalmas apa életvitelszerűen él a szüleivel, az így kialakult helyzet a teljes családmodell pótlására alkalmasabb, mint az egyedülálló és önálló nevelési készségében ugyancsak alulmotivált, saját családjától is elkülönülten élő felperes által megteremthető körülmények. Ilyen szempontból tehát az az érvelés, mely szerint a harmadik személynél való elhelyezésre csak mindkét szülő alkalmatlansága esetén kerülhet sor, a felek helyzetének csupán formális megítélésén alapul és nem kellően veszi figyelembe azt az elsődleges érdeket, amit a gyermek helyzetének megnyugtató rendezése jelent..." (BH 1991/4. 152.) A gyermek érdekét és kifejezett kívánságát szolgálta az a felülvizsgálati eljárásban hatályban tartott jogerős ítéleti rendelkezés is, amelyben a bíróság három testvér közül a 14 és 11 éves fiúgyermekeket az apai nagyszülőnél, az 5 éves leánygyermeket pedig az anya (felperes) gondozásában helyezte el. A jogerős ítélet indokolása szerint a peres felek (a szülők) a gyermek nevelésére átlagos szinten egyaránt alkalmasak. A 14 és 11 éves fiúgyermekeknek az apai nagyanyánál (harmadik személynél) való elhelyezése azért indokolt és szükséges, mert a peres adatok azt támasztották alá, hogy a fiúk a felperestől érzelmileg eltávolodtak, a biztonságot számukra a gondozásukban kezdettől részt vállaló apai nagyanya és annak környezete jelenti. Az ebből való kiszakításuk személyiségfejlődésüket károsan befolyásolná. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra is, hogy ...,,a felperes már az életközösség fennállása alatt a két fiúgyermek ellátása terén elfogadta és igénybe vette az apai nagyszülő teljes körű segítségét. Az életközösség megszakadása utáni időben a felperes erőfeszítései az önálló egzisztencia megteremtésére összpontosultak. Ez a törekvés háttérbe szorította annak a szülői kötelezettségnek a teljesítését, amelynek elsődlegesen a serdülőkor elején álló fiúgyermekekkel való törődésre kellett volna irányulnia. A felperes a gyermekek nevelésében és gondozásában közvetlenül alig vett részt, és ahhoz anyagilag sem járult hozzá. A gyermekekhez való kapcsolatában jelentkező ez az átmeneti aránytévesztése valóban nem jelenti azt, hogy a gyermekek nevelésére alkalmatlan volna,... a felperes szülői magatartása azonban olyan eredményre vezetett, hogy a fiúgyermekek az anyától szinte teljesen elfordultak, sőt, a pszichológiai tesztvizsgálatok szerint őt érzelmileg elutasítják..." A Gyermekek Jogairól szóló New York-i Egyezmény 12. cikke értelmében az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét, fi74