Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)
jes elhidegüléséhez, amin nem változtat az sem, hogy köztük már korábban előfordultak veszekedések. Az alperes még a sógorával fennálló viszony időtartama alatt költözött el a volt közös lakásból, és a gyermek ez időtől kezdve állandóan a felperes gondozásában él. Ebből arra lehet következtetni, hogy az alperes a házasságon kívüli kapcsolatát előtérbe helyezte, s így a család egységének megbontása kétséget támaszt az iránt, hogy rendelkezik-e azokkal az erkölcsi tulajdonságokkal, amelyek a gyermek helyes neveléséhez múlhatatlanul szükségesek" (PJD X. 360; BH 1982/ 5. 193.). A családjával szembeni önző, felelőtlen viselkedésként értékelte a bíróság a házastársi hűséget sértő anyai magatartást abban az ügyben is, melyben a megállapított tényállás szerint a szülők korábban kiegyensúlyozott házasságban éltek, a felperes (anya) közeli érzelmi kapcsolatot létesített egy munkatársával, és a férje megbocsátása, segítőkészsége ellenére is kitartott a harmadik személlyel létesített viszony mellett, sőt, arra tekintettel az életközösséget is megszüntette és a 9 és 6 éves gyermekeit elhagyva a közös lakásból albérletbe költözött. A gyermekek elhelyezésénél a bíróság az apa oldalán jelentkező egyéb pozitív tényezők mellett a felperesnek ezt a magatartását döntően a terhére értékelte. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben kiemelte, hogy a felperes az élettársához fűződő kapcsolatának az előnyben részesítésekor egyértelműen tisztában volt azzal, hogy a család egységének megbontása a gyermekeinek az alperes gondozásában való visszahagyásával, sorsukra hagyásával is szükségszerűen együtt jár, gondozásukhoz a szükséges feltételeket egyébként sem képes nyújtani. Az alperesnek nem csupán jogszerű, hanem a társadalom általános erkölcsi felfogásának is mindenben megfelelő volt az az elvárása, hogy amennyiben a felperes szabad belátása szerint a gyermekeitől és a hozzá őszintén ragaszkodó alperestől való különválás mellett döntött, úgy a választásának erkölcsi és jogi következményeit is magának kell viselnie (Pfv. II. 21 461/1996.). Ugyanezt az elvi tartalmat hordozza magában az az eseti döntés, amely leszögezi, hogy a családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs indokolatlan megszégyenítése és ennek rendszeres ismétlődése olyan magatartás, amelynek megállapítása esetén kétségessé tehető, hogy az adott szülő rendelkezik-e a neveléshez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. (BH 1999/2. 72.) 67
