Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Egy felülvizsgálati ügyben megállapított tényállás szerint a bíróság a felek bontóperében az 1980-ban született Zs.-t és az 1983ban született B.-t a nevelésre alkalmasabb alperesnél (apánál) helyezte el. A felperes a B. nevű gyermek kiadására irányuló kötelezettségének nem tett eleget, majd 1993-ban kérte, hogy a bíróság az elhelyezés megváltoztatásával B.-t nála helyezze el. A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének helyt adott. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította az alábbi indokolással: a másodfokú bíróság ítéletét döntően a fellebbezési tárgyaláson meghallgatott gyermek véleményére alapította. A gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 12. cikkének 1. pontja szerint az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét, figyelemmel a korára és érettségi fokára, tekintetbe kell venni. Ez a rendelkezés azonban nem hagy kétséget afelől, hogy egyrészt a gyermek nyilatkozatát a bíróságnak a per egyéb adataival összefüggésben kell értékelnie, másrészt vizsgálnia kell, hogy a gyermek valóban ítélőképes-e, vagyis képes-e az adott kérdésben önállóan és befolyásmentesen véleményt nyilvánítani. A perbeli gyermek sem koránál, sem helyzeténél fogva nem tekinthető az ítélőképessége birtokában lévőnek. A 11 éves gyermeket, akinél a közvetlen környezetéről történő „leválás" folyamata nem indult meg, a környezetében hangoztatott nézetek, elvárások jelentősen befolyásolják véleménye kialakításánál. A pszichológus szakértői vélemény szerint B. vizsgálata egyértelműen utal arra, hogy az apa - sőt az apai nagyszülők - ellen közvetett és közvetlen eszközökkel befolyásolják. A per egyéb adatai is arra utalnak, hogy a gyermek nem képes arra, hogy hosszú távú érdekeit felismerje. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor döntően a gyermek nyilatkozata alapján lehetőséget látott az elhelyezés megváltoztatására (BH 1996/9. 480.). Más perben a jogerős ítéletet hozó bíróság ítéletét szintén azzal indokolta, hogy az Egyezmény 12. cikke szerint az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa a véleményét; a gyermek véleményét - figyelemmel korára és érettségi fokára - kellően tekintetbe kell venni. A Legfelsőbb Bíróság itt is rámutatott, hogy „az idézett jogszabály a jogerős ítélet indokolásával ellentétben nem tartalmaz olyan 58