Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

mindkét szülőjétől eltávolodott, és a felperesnél való elhelyezése nyújtaná számára azt a lehetőséget, hogy 16 éves korában a szü­lői nevelés alól magát kivonva, minden felelősségtől és kötele­zettségtől mentes, szabados életmódot folytasson. Ez a nevelési elv azonban a gyermeknek megfelelő, kívánatos erkölcsi fejlődé­se ellen hatna, az apa képviséli azt a kontrolt, amely a gyermek helyes irányítását megvalósíthatja (Pfv. II. 21 016/1996.). 3.5.2. Érzelmi kötődés; az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleménye A gyermeknek a szülőhöz való erős érzelmi kötődése a szü­lő elfogadását jelenti, ezáltal megkönnyíti a nevelés, irányí­tás feladatát. A gyermeknek a hozzá érzelmileg közelebb álló szülőnél való elhelyezése többnyire enyhíti a válással járó veszteségérzést is, bár számos pszichológus szakértői vélemény ismeretében az a tapasztalat, hogy azt teljesen kiküszöbölni általában ilyen módon sem lehet. Az egyik szü­lővel fenntartott érzelmi kapcsolat sérülése - ami számos hatás eredménye lehet - a szülő nevelési alkalmassága ese­tén önmagában is indokolttá teheti a gyermek másnál törté­nő elhelyezését, kivéve persze, ha a kötődés lazulása kifeje­zetten a másik szülő vagy környezete befolyásának, ráhatá­sának eredményeként következett be. A gyermeknek a szülei iránti szeretetét, a hozzájuk való érzelmi kötődését és annak motívumait minden esetben vizs­gálni kell, többnyire pszichológus szakértő bevonásával, és csak kivételesen, érettebb korú gyermek esetén, megfelelő feltételek között a bíróság előtti - a szülők távollétében tör­ténő - személyes meghallgatással. Döntően a gyermek érzelmi kötődésére alapította a bíróság az alábbi ítéletet: Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbon­totta, és a tízéves fiúgyermeket a felperesi anyánál helyezte el. Az 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom