Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

ítélet indokolása szerint a házassági életközösség mindkét fél magatartására visszavezethető okból szűnt meg azzal, hogy a felperes a közös lakásból elköltözött. Ekkor az alperes nem engedte, hogy a felperes a közös kiskorú gyermeket magával vigye. A per folyamán az alperes mindvégig akadályozta a felperesnek a gyermekkel való kapcsolattartását, ami azt eredményezte, hogy a gyermekben az apával szemben ellenérzések alakultak ki, a felperesi anyához való kötődése pedig egyre erősebbé vált. A bíróság ezért foglalt állást úgy, hogy a gyermek érdekét a nevelésére alkalmas szülők közül a felperesnél történő elhelyezés szolgálja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a módosított 17. sz. Irányelvnek megfelelően a gyermekelhelyezésről a bíróságnak az összes körülmény gondos mérlegelésével elsősorban a gyermek érdekeire figyelemmel kell dönteni. Ennek során kellő hangsúlyt kell kapnia a gyermek szüleihez való érzelmi viszonyának. Az elsőfokú bíróság is rögzíti ítéletében a pszichológus szakértő azon megállapítását, mely szerint mindkét szülő alkalmas ugyan a gyermek nevelésére, de a gyermekben a kapcsolattartások rendszeres meghiúsulása következtében az alperessel szemben kialakult rossz érzések miatt a felpereshez való érzelmi kötődés az erősebb. Ez pedig jelentős tényező a gyermek felperesnél történő elhelyezése mellett. A peres felek szociális helyzetére vonatkozóan helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy ezt a körülményt is az egyéb peradatokkal összevetve kell értékelni, és bár tény az, hogy a felperes jövedelme alacsonyabb, mint az alperesé, de ez a különbség nem olyan mértékű, amely kizárná, hogy a felperes a gyermek testi, erkölcsi, értelmi fejlődését megfelelő színvonalon biztosítsa. Ezért a jogerős ítéleti döntés törvényességének megállapítása mellett azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta (Pfv. II. 22 341/1995.). Ugyancsak az érzelmi kötődés, illetve annak tisztázására lefolytatandó bizonyítás jelentőségét emelte ki a Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében, ahol a jogerős ítélet szerinti tényállás alapján a tízéves fiúgyermek nevelésére, gondozására mindkét szülő alkalmas volt és az ellátáshoz szükséges objektív körülmények is a rendelkezésükre állottak. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban meghozott döntésében hangsúlyozta, hogy a szülők által biztosított életkörülmények azonossága mellett ki53