Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

lők alkalmasságának vizsgálata egyébként a gyermek érzelmi kötődésével összhangban került értékelésre. A megállapított tényállás szerint a peres felek a házasság felbontása után a közös tulajdonú lakást együtt használták, azonban kapcsolatuk kirívóan megromlott. A felperes élettársi kapcsolatot létesített, majd annak megszűnése után újabb élettársi kapcsolatra lépett, élettársával jelenleg is együtt él, és őt a közös lakásba az alperes hozzájárulása nélkül befogadta. Az alperes korábban alkalomszerűen nagyobb mértékben fogyasztott alkoholt, huzamosabb ideig kórházi kezelés alatt állt, betegségéből azonban felgyógyult, azóta az italozással felhagyott. A felek leánygyermeke a család szétesését, a szülők között kialakult rossz viszonyt nem képes feldolgozni, az együttlakás ténye a konfliktusokat folyamatosan felszínen tartja, ami a gyermekben a szüleivel szemben szorongó érzelmeket és magatartást alakított ki. Édesanyjának a közös lakásban folytatott élettársi kapcsolatát nem tudja elfogadni, apja alkoholfogyasztása szintén bántja, de a kialakult helyzetben apja iránt sajnálatot érez. A gyermeket a bíróság három alkalommal hallgatta meg, a kislány következetesen úgy nyilatkozott, hogy édesapját szereti, de anyjával szeretne élni. Ezt a döntését érzelmi okokra alapította, azonban azt sem titkolta, hogy választásában az anyagi szempontok is szerepet játszanak, ugyanis a felperes engedékenyebb nevelési elvei és jó anyagi körülményei a számára nélkülözhetetlen baráti és társaságbeli életet könnyebbé teszi. A bíróság a körülmények mérlegelésével arra a meggyőződésre jutott, hogy a gyermek valóban mély, őszinte ragaszkodást egyik szülője iránt sem érez, a felperes körülményeiben azok az átmeneti előnyök, amelyek a gyermek szabadabb életformájának kialakítását biztosítják, a gyermek életkoránál fogva nem a valós érdekeit szolgálják, ezért a gyermeket az apánál helyezte el. Az ügyben lefolytatott felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a bíróság mindkét oldalon feltárta azokat a hátrányos tényezőket, amelyek a felek nevelési alkalmasságát illetően értékelendők, és okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy éppen a gyermek kinyilvánított akaratának indokai azok, amelyek a kedvezőtlen felperesi befolyást tükrözik. A gyermek nem valamely valós érdekeként figyelembe vehető szempont alapján választaná az anyai elhelyezést, hanem azért, mert 51