Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

állapítható, hogy a bíróság jogerős ítéletével az elhelyezés szempontjait részlegesen, csak az alperes oldaláról vizsgálta, ezzel sérelmet szenvedett a módosított 1 7. sz. Irányelvnek az az előírása, amely szerint a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia.... A másodfokú bíróság eltérő álláspontja folytán nem vizsgálta a felek objektív körülményeit, azt, hogy a felperes a nála történő elhelyezés esetén a mindennapos ellátást munkavégzése mellett miként tudja megoldani és a szakértői vélemények részbeni ellentmondásait sem oldotta fel. Mindezekre nézve a perben további bizonyítás volt szükséges, melynek eredményéhez képest kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy a gyermek valós érdekeinek megfelelően határozzon. (LB Pfv. II. 20 480/1999.) A nevelési alkalmasság figyelemre méltó aspektusát emelte ki a Legfelsőbb Bíróság egy eseti határozatában, amikor a szülőnek az előző házasságából származó gyermekével fenntartott kapcsolatát értékelési körébe vonta. A Legfelsőbb Bíróság a felperesi apának első házasságából született gyermekével szembeni magatartásából következtetett arra, hogy a felperes nem alkalmas a második házasságból született (perbeli) gyermek gondozására sem. A határozat megállapította, hogy a felperesi apánál nagyfokú hanyagság és nemtörődömség mutatkozik az előző házasságából származott gyermekével kapcsolatosan. Ez a gyermek 5. általános iskolai tanuló, osztályfőnökének nyilatkozata szerint gyakran elcsavarog, napokig nem jelentkezik sem otthon, sem az iskolában, a tanévben több alkalommal követett el lopást is. Az apa a gyermekkel nem törődik, az iskolában még soha nem érdeklődött gyermeke felől. A gyermek az anyjánál él és ott nevelkedik, e hibák azért nem róhatók a felperesnek olyan súllyal, mintha a gyermek a felperes gondozásában állana. Azonban a gyermek is és a felperes is egy városban élnek, a gyermek jellemében mutatkozó nagyfokú hiányosságokra a felperesnek is kötelessége lett volna felfigyelni, az iskolával történő együttműködéssel a gyermeket jó irányba terelni. A felperes e téren semmit sem tett, ez pedig azt mutatja, hogy gyermekének jövőbeni sorsával szemben közömbös, sőt terhére róható megnyilvánulások mutatkoznak (P. törv. 20 981/1961.). Az anya szabados életmódját az alkalmasság körében a terhére értékelte a bíróság az alábbi döntésben, ahol a szü50