Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

se, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a gyámhatóság és az ügyész részére is perindítási jogot biztosít. 3.3. Az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása A gyermekelhelyezési perekben elbírálandó tényállás sokoldalúsága, az elhelyezésnél jelentőséggel bíró szempontok különböző súlya és változata azonban nem eredményezheti az ilyen perekben folytatott ítélkezés esetlegességét, kiszámíthatatlanságát. A bírói gyakorlat számára hasznosítható elveket a Legfelsőbb Bíróság már az 1952. évi IV. törvény hatálybalépését követően is leszögezett, és a bírói jogfejlesztés is jelentősen közrehatott abban, hogy a Csjt.-nek az 1974. évi I. törvénnyel 1974. július l-jén hatályba lépett módosítása a gyermekelhelyezés szabályait illetően már a mai értelemben véve is modern jogalkotás volt. A bírói jogfejlesztés a gyermekelhelyezési perek gyakorlatában, majd jogszabályi módosításaiban példaértékűen nyomon követhető. Az 1957. évi VI. törvénnyel, majd az 1957. évi 18. és 1960. évi 12. számú törvényerejű rendelettel módosított 1952. évi IV törvény 76. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a gyermek elhelyezése érdekében - a szülők megegyezésének hiányában - a bíróság dönt. Ilyen esetben a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint apjánál, a leánygyermeket és a hatodik életévét be nem töltött fiúgyermeket pedig rendszerint anyjánál kellett elhelyezni. A gyermek érdekében azonban ettől a szabálytól el lehetett térni, sőt, a gyermeket máshol is el lehetett helyezni. Az idézett jogszabályi szöveg a gyermek nemétől és korától függő, formális rendezési elvet tartott szem előtt, és a 39