Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)
helyezésre vonatkozó rendelkezés azonban alapvetően más jellegű. Az ilyen tárgyú perekben a bíróságnak szintén múltbéli magatartásokat kell értékelni, amelyek azonban speciálisan szubjektív jellegűek. A házasfelek egymás közti megnyilvánulásai csak annyiban meghatározóak a gyermek elhelyezése vonatkozásában, amennyiben ezek a magatartások felelőtlenséget, közömbösséget, a gyermek érdekeinek figyelmen kívül hagyását, devianciát, esetleg agressziót juttatnak kifejezésre. Ilyen körülmények között jelentkezik az az elvárás, hogy a bírói döntés a jövőre nézve találja meg a legmegfelelőbb megoldást, ami mélyreható vizsgálódás mellett is bizonytalansági tényezőket rejt magában (életformaváltozás, a krízishelyzet deformáló hatásának megszűnése, esetleg éppen az egyedüllét nem várt, nyomasztó hatása, új partnerkapcsolat, stb.). Különösen nehéz feladat a gyermek elhelyezése kérdésében való döntés azokban az esetekben, ha két, a gyermek nevelésére és gondozására alkalmas, a gyermekhez érzelmileg is egyaránt kötődőszüló'közül kell kiválasztani a nevelésére alkalmasabb szülőt. Tovább fokozza a bíróság felelősségét az a helyzet, amikor már a peres eljárás során előrelátható, hogy a gyermek ítélettel történő elhelyezése a szülők közti konfliktust nem fogja megoldani, és a felek később sem lesznek képesek a gyermek érdekében szükséges, kölcsönös kompromisszumokat követelő együttműködésre. A gyermek érdekvédelme teszi szükségessé azokat a specifikus eljárásjogi szabályokat, melyek a felek perbeli jogait is részben korlátozzák. A Pp. 290. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak a közös kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől szükség esetében - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is - határoznia kell, a tényállás megfelelő felderítése céljából bizonyos intézkedéseket hivatalból is megtehet. A Csjt. 72/A. §-ának (3) bekezdése a gyermek elhefyezé38