Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

lasztásához rendkívül sok tényezőt kell figyelembe venni, és ezeket nem szabad egymástól elszigetelve vizsgálni. Az elhelyezésnél irányadó valamennyi szempontot a teljesség igényével nem is lehetne felsorolni, mert a gyakorlat mindig felvethet olyan új helyzeteket, melyek a gyermek érdekét más és más megvilágításba helyezi, ezáltal pedig a kazuisztikus törvényi szabályozás a helyes döntés gátjává válna. A Csjt. 72/A. §-a (1) bekezdésének második mondata ennek megfelelően összefoglalóan a gyermek elhelyezésével elérni kívánt célt jelöli meg, azt, hogy a szülők válása után a gyermek minden irányú fejlődése az adott körülmények között optimálisan biztosított legyen. E speciális keretszabályozás mellett a gyermekelhelyezés tárgyában folytatott ítélkezés több, a polgári és családjogi perekben eldöntésre váró jogvitáktól eltérő sajátosságot tartalmaz. A válással a gyermek korábbi, érzelmileg kötetlenebb helyzetét a házasság felbontása után a jog kényszerítő eszközökkel szabályozza. A váláshoz a házasfelek konfliktusa vezet, és ennek a helyzetnek a jogi értékelése határozza meg a két fél ellentétében vétlen és tehetetlen harmadik személy sorsát. A polgári és egyéb családjogi perekben az objektív tényállás alapja általában egy, a múltban lezajlott esemény, jogsértés, bizonyos jogok vagy kötelezettségek fennállásának ténye, stb., melyben a döntés a tételes és részletes előírásokat tartalmazó jogszabályok alapján történik, ezzel a megsértett egyensúly helyreáll, és a felek vitája véglegesen lezárul. A gyermekelhelyezési perek kiindulópontja a szülők között lezajlott konfliktushelyzet, mellyel kapcsolatban egyes jogi konzekvenciák véglegesen levonhatók (pl. lakáshasználat rendezése, közös vagyon megosztása). A gyermekel-