Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

74. §-a a következők szerint: „A bíróságnak és a gyámható­ságnak a szülői felügyelettel, illetőleg a gyermek elhelye­zésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcso­latos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szak­értő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó dön­tés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa vá­lasztott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyer­meknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szü­lők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozód­hat." A szülők személyes meghallgatása tehát az egyezség­kötés előtt elengedhetetlen. A gyermek meghallgatására a bíróságnak akkor kell sor kerítenie, ha a szülőknek a gyer­mek álláspontjára vonatkozó egyező nyilatkozatát nem tart­ja meggyőzőnek, vagy a per adataiból tudomására jut, hogy a gyermek szeretné a bíróság előtt a véleményét kifejteni. A gyermek véleményét - korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni, ami az egyezség megkötésekor sem hagyható figyelmen kívül. A Gyvt. erről rendelkező 8. §­ának (1) bekezdése összhangban áll a Gyermekek Jogairól New Yorkban 1 989. november 20-án elfogadott, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett egyezmény 12. cikkével. A gyermek véleményének a figyelembevétele azonban nem azt jelenti, hogy akaratnyilvánítása - akár a 14. élet­évének betöltése után, akár abban az esetben, ha érettsége folytán egyébként ítélőképessége birtokában van - a bírósá­got feltétlenül köti, és egyéb szempontok vizsgálata az egyez­ség jóváhagyásánál mellőzhető. Ezzel a kérdéssel több eseti döntés is foglalkozik, pl.: „A bíróság nem hagyhatja jóvá a gyermekelhelyezés tárgyában kötött egyezséget, amely a gyermek érdekeivel ellentétes. Ha a 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom