Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

jártak volna el helyesen, ha feltárják, hogy a kiskorú gyermekek lakhatási lehetősége biztosított volt-e, vagy pedig saját indokolt szükségleteiket szorították meg az ingatlan bérbeadásával, és szűkös lakhatási feltételek közé kerültek (PJD XI. 301.; BH 1988/ 11. 403.) A Csjt. 83. §-ának (2) bekezdése értelmében amennyiben a jövedelem a gyermek eltartására nem elegendő, és a szülők a saját megélhetésük veszélyeztetése nélkül nem képesek a gyermeket eltartani, a gyámhatóság megengedheti, hogy a szülők az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát meghatározott részletekben igénybe vegyék. Ez a rendelkezés a Csjt. 69/A. §-a (1) bekezdésével összevetett értelmezés szerint csak akkor alkalmazható, ha a tartáshoz szükséges teljesítőképesség mindkét szülő részéről hiányzik. Nem a gyermek „jövedelme", de a tartásdíj mértékének meghatározásánál értékelendő juttatás a családi pótlék és az árvaellátás is. A többször módosított 1990. évi XXV. törvény 1. §-anak (1) bekezdése alapján családi pótlékra - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgár, az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, vér szerinti, örökbefogadó és nevelőszülő (a továbbiakban: szülő) jogosult, ha háztartásában gyermeket nevel, és a családnak - az e törvényben foglalt kivételekkel - a tárgyévet megelőző naptári évben az egy főre jutó havi jövedelme a jogszabály által rögzített jövedelemhatárokat nem haladja meg. A (4) bekezdés szerint a nevelőszülő vagy a gyám a háztartásában a gyámhatóság döntése alapján elhelyezett gyermek után jogosult családi pótlékra, függetlenül attól, hogy az e törvény szerinti jövedelmi feltételeknek megfelel-e. 174