Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Mivel az egy sorban kötelezettek által nyújtandó tartás mértéke közöttük a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg, ennek tisztázásához valamennyi egysorban kötelezett személy körülményeit körültekintően kell vizsgálni akkor is, ha a jogosult ezt az igényét nem az összes, egysorban köteles rokonával szemben terjesztette elő. A kötelezettség arányánál a jogosultat személyesen gondozó hozzátartozó javára figyelembe kell venni a gondozáshoz szükséges tevékenység ellenértékét is. 3. A kiskorú gyermek tartása A kiskorú gyermek tartására vonatkozó jogi szabályozás az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdésében gyökerezik, mely szerint „a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi, és erkölcsi fejlődéséhez szükséges". Az Alkotmány idézett rendelkezéséből vezette le az Alkotmánybíróság a kiskorú gyermek feltétlen tartási jogosultságát a 995/B/1990/3. Határozatának 7. pontjában az alábbiak szerint. „...Az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdéséből kiindulva a tartásra vonatkozó szabályokat nem elsősorban a tartásra kötelezettek jogai, hanem a tartásra jogosultak, elsődlegesen a gyermek alapvető alkotmányos jogaiból kiindulva kell vizsgálni. A gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapvető jog megillet, mint mindenki mást, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára is az életkorának megfelelő minden feltételt felnőtté válásához. Ezért az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdése a gyermek alapvető jogairól szól, egyidejűleg a család (szülők), az állam és a társadalom alapvető kötelezettségeit megszabva. 142