Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

zés sorrendjét tartjuk irányadónak, akkor pl. az unokával szembeni kötelezettség előbbre való, mint a szülővel szemben fennálló kötelezettség, ha azonban a bekezdést összefüggésében vizsgáljuk, a rangsorban a szülő, mint közelebbi rokon, a távolabbi unoka előtt áll. Ez az elméleti aggály a gyakorlatban konkrét problémát még nem vetett fel, de a gyakorlat számára is megoldást jelenthet a Csjt. 64. §-ának (3) bekezdésében írt az a szabály, mely lehetővé teszi a sorrendi ütközés megoldását az adott, egyedi tényállás mellett a méltányosság és rászorultság figyelembevételével. A Csjt. 64. §-ának (3) bekezdését egyébként, mely szerint a bíróság indokolt esetben - kérelemre - a tartásra jogosultság sorrendjét az (1) és (2) bekezdéstől eltérően is megállapíthatja, az 1 986. évi IV. törvény iktatta a jogszabályba. A kivételes rendelkezés a kötelezettség rangsorára vonatkozik, célja pedig az, hogy a sorrendiség merev alkalmazása folytán adódó méltánytalanságot és aránytalanságot kiküszöbölje. Az eddig tárgyalt sorrendi szabályok az egyenesági rokonok közti tartásra vonatkoztak. Az oldalági rokonok tartási jogosultsága, illetve kötelezettsége a Csjt. 64. §-ának (1) bekezdése szerint csak akkor lép be, ha a jogosult kiskorú, ebben az esetben pedig a tartásra kötelezhető személyek köre a nagykorú testvérre korlátozódik, azzal a megszorítással, hogy a nagykorú testvér is csak annyiban köteles a tartásra, amennyiben ezt saját maga, házastársa és tartásra szoruló egyenesági rokonai tartásának veszélyeztetése nélkül teljesíteni képes. A testvért nagykorú testvérének tartására a rokoni kapcsolat alapján nem lehet kötelezni (PJD V. 259.). A testvértartás tehát mind a jogosultság, mind a kötelezettség oldaláról a rangsor utolsó helyén áll, de gyakorlati jelentősége is csekély. 141