Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

zárólag a természetbeni tartásra korlátozódik, ami a Csjt. 62. § (1) bekezdéséből félreérthetetlenül következik. Minthogy a mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartási kötelezettségét, ezért a kiskorú gyermeknek a mostohaszülőjével szembeni igénye - rászorultsága függvényében - általában másodlagos. Erre tekintettel mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy „a vér szerinti gyermek részére fizetendő tartásdíj összege csak akkor csökkenthető a mostohagyermek részére a közös háztartásban teljesített tartásra tekintettel, ha a mostohagyermek tartása a saját vér szerinti szülőinek a jövedelméből megfelelően nem fedezhető" (PJD X. 343.; BH 1985/1. 21.). Elsősorban sorrendi szabályról rendelkezik a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 24 123/1997. sz. alatti eseti döntése, amely a kiskorú gyermeknek a tartás sorrendjében való feltétlen elsőbbségét mondja ki. Az adott tényállás alapján a bíróság az ügyben kiemelte, hogy a szülő nem mentesülhet kiskorú gyermeke tartásának a kötelezettsége alól azon az alapon, hogy nagykorú, munkanélküli gyermekét és az attól született unokáját a saját háztartásában tartja. (LB Pfv. II. 24 123/ 1997.) A kiskorú gyermek mellett a nagykorú, de a Csjt. 60. § (1) és (2) bekezdései szerint rászoruló gyermek is a sorrend elején áll, azzal az eltéréssel, ami a kötelezett teljesítőképességének megítélésében jelentkezik. Őket követi a kötelezettség rangsorában a házastárs és az elvált házastárs, majd a szülő, illetve a mostohaszülő. A szülő és a mostohaszülő egysorban követelheti a tartást, annak teljesítése rászorultságuk arányában kötelező. Értelmezési nehézséget jelenthet a Csjt. 64. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a sorrendben a leszármazó a felmenő rokont, a közelebbi rokon a távolabbit a jogosultságban megelőzi. Amennyiben ugyanis a szövege140