Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

gyógyszer), gyermek esetén a taníttatásra, tehát az eltartott körülményeihez, anyagi helyzetéhez, egészségi állapotához és egyéb indokolt szükségleteihez igazodó szolgáltatások biztosítására. A tartás lehet teljes vagy részleges, attól függően, hogy a kötelezett a jogosult életvitelével kapcsolatos valamennyi szolgáltatást a saját anyagi forrásaiból biztosítja (akár személyesen, akár pénzben) vagy azokhoz csak részben járul hozzá (pl. a jogosult részére csak a szűk értelemben vett létfenntartás költségeit fizeti, vagy az ellátást, gondozást személyesen, de a jogosult költségén vállalja; ez utóbbit a gyakorlat gondozási szerződésként különbözteti meg). A tartáshoz való jog, illetve a tartási kötelezettség eltérő jellemzőket tartalmaz attól függően, hogy szerződésen vagy törvényen alapuló tartásról van szó. 1.1. A szerződéses és a törvényen alapuló tartás elhatárolása A szerződéses tartás a Ptk. rendelkezésein alapul, minden esetben az eltartó és eltartott megállapodása alapján jön létre, melyben a tartási szolgáltatással szemben - az esetek döntő többségében - ellenszolgáltatást kötnek ki. Az ilyen szerződések „szerencse-jellegéből" adódóan azonban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége nem feltétele a szerződés érvényességének. A felek rendelkezési joguk folytán a szerződést közös megegyezéssel módosíthatják, életjáradéki szerződéssé alakítják át, felbonthatják vagy megszüntethetik, illetve erre vonatkozóan - a körülmények változása folytán - a bíróság döntését kérhetik. Lényeges azonban, hogy a szerződéses tartással összefüggő körülményváltozásnál általában nem az eltartott rászorultsága szűnik meg, a teljesítés megfelelőségére a Ptk. szabályai vonatkoznak, és a szerződés megszüntetése elszámolási kötelezettséget von maga után. 132