Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Közös szülői felügyelet a gyermek elhelyezését követően csak akkor jöhet létre, ha azt mindkét szülő kívánja és közösen kéri. Ezt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróság többször módosított 17. sz. Irányelve, amikor kimondja, hogy a közös szülői felügyelet gyakorlása csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség esetén lehetséges. A szülői felügyelet közös gyakorlása ugyanis nagyfokú együttműködési készséget feltételez, amely valamelyik szülő tiltakozása, elzárkózása esetén nem valósítható meg és nem kényszeríthető ki. Ha a szülők a Csjt. 72. §-ának (2) bekezdése alapján közös szülői felügyelet iránti kérelmet terjesztenek elő, a kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttműködni a közös szülői felügyelet gyakorlása során, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására [12/1995. (VI. 22.) IM rendelet 1. §-a]. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közös szülői felügyelet a gyermek elhelyezését rlem teszi mellőzhetővé, mert ez szolgálja a gyermek számára nélkülözhetetlen biztonságot és állandóságot. A különélő szülőtől teljes együttműködés mellett sem várható el, hogy új életformájában minden napját a gyermek életrendjéhez igazítsa, gondozását folyamatosan természetben biztosítsa, így az elhelyezés szükségszerűsége mellett attól sem lehet eltekinteni, hogy a különélő szülőt a bíróság gyermektartásdíj megfizetésében marasztalja és szabályozza a szülő és gyermek kapcsolattartását. Másik lényeges tényező, hogy a közös szülői felügyelet csak addig működik, amíg azzal mindkét szülő egyetért. A szülők közti kapcsolat megromlása, együttműködésük hiánya okot szolgáltathat a közös szülői felügyelet bírói megszüntetésére. Ezt a tényt a Csjt. akként veszi figyelembe, hogy 72. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezése szerint ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem 113