Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel ja. A felpereseknek módjukban állt a tárolóhelyiségbe bejutni, ott ingóságaikat elhelyezni. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az első fokú ítéletet. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, és emellett arra is utalt, hogy a felperesek megkapták a per során kialakított tárolóhelyiséget, annak költségeit az alperes megtérítette. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peres felek között a Ptk. 365. §-ában szabályozott adásvételi szerződés jött létre, amelynek alapján az alperes mint eladó köteles volt a lakást és 12 m2 alapterületű tárolóhelyiséget a felperesek birtokába adni. Az alperes a szerződést csak részben teljesítette. A tárolóhelyiség kialakításáig a vevők használati joga korlátozott volt. A szerződésben foglaltakkal ellentétes az a ténymegállapítás, hogy a vevőket csupán a tárolóhelyiség közös használata illette meg, nem igényelhették önálló tároló kialakítását. Az adásvételi szerződés egyértelműen pincerekesz használati jogáról rendelkezik. Téves az a megállapítás is, hogy a szerződésnek ez a kikötése tévedésen alapszik. Az alperes tévedésre nem hivatkozott, az első tárgyaláson a jogalapot elismerte. Ez az elismerés kifejezetten a használati díj iránti igényre is vonatkozott, annak csupán az összegszerűségét vitatta. A szerződéskötéskor fennálló tévedésre nem lehet következtetni abból, hogy az alperes utóbb vitássá tette a használati díj iránti igényt. Az eladó a pincerekeszt is a lakással egyidejíí33