Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei zölte a felperessel, és annak ellenére, hogy min­den kérdésről kimerítően tárgyaltak, a felperes ekkor sem tett az ajánlatot elfogadó nyilatkoza­tot. A felperes ugyanakkor az 1994. január 20-i felhívásra még február 16-án sem közölt olyan méltányolandó okot, amely indokolta volna a nyilatkozat későbbi időpontban való megtéte­lét. Mindezek alapján a III. r. alperes jogosulttá vált arra, hogy az ajánlatnak megfelelő tartalom­mal tulajdoni illetőségét az Hl. r. alperesek ré­szére értékesítse. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bí­róság megállapította, hogy a jogerős ítélet a fe­lülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem törvénysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntar­totta (LB. Pfv. IV. 20 846/1997. sz.). Az üzletrész eladása esetén az elővásárlási jog gyakorlására jogosultak körét a törvény taxatív módon határozza meg. Ez a jog kiterjesztően nem értelmezhető, ezért harmadik személy ér­dekében, annak javára nem gyakorolható. A II. r. alperes el kívánta adni a perben nem álló harmadik személynek az E. Kft.-ben (a további­akban: E. Kft.) fennálló, a törzstöke 89,96%-át kitevő üzletrészét. A II. r. alperes 1995. július 11­én értesítette az E. Kft. tagjait ezen szándékáról, és mellékelte az üzletrész-átruházási szerződés tervezetét azzal, hogy nyilatkozzanak, kívánnak­e elővásárlási jogukkal élni. 271

Next

/
Oldalképek
Tartalom