Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei Annak eldöntése, hogy a felperes az elővásárlási joga gyakorlásában korlátozva volt-e vagy sem, erre a perre tartozó kérdés és más perben keletkezett megállapítások az eljáró bíróságot nem kötik. A 111. r. alperes jogi képviselője útján a felperest az 1994. január 20-i levelében felhívta az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos nyilatkozattételre, egyúttal tájékoztatta a felperest arról, hogy a vevő 2 400 000 forint vételárat ajánlott fel, úgy, hogy azt egyösszegben a szerződés megkötésekor megfizeti. A tájékoztatás tartalmazza azt is, hogy a vételi ajánlatot tevő személy a 111. r. alperes kizárólagos használatában és a felperessel közös használatban lévő helyiségeket a szerződés alapján birtokba kívánja venni és azt ügyvédi irodaként kívánja használni. E tájékoztatásból egyértelműen megállapítható, hogy a vételi ajánlat az ingatlan tehermentes és beköltözhető állapotára szólt, azaz a vételi ajánlatot a 111. r. alperes teljes terjedelmében közölte a felperessel. Abban az esetben pedig, ha a felperes számára kétséges volt a beköltözhetőség, illetve az általa is ismert haszonélvezeti jog megszűnésének kérdése, erről tájékoztatást kérhetett volna, és a vételi nyilatkozatát ettől függővé tehette volna. A felperes azonban ezeket a kérdéseket az 1994. február 16-i tárgyaláson sem tekintette vitásnak, és vételi szándékát ekkor sem ezek a kérdések befolyásolták. A felülvizsgálati kérelmében ezért alaptalanul állítja, hogy kellő tájékoztatás hiányában nem tudott elfogadó nyilatkozatot tenni. 269