Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei ának (2) bekezdése alapján a helyi újságban 1993. március 15-én nyilvános értékesítésre hirdette meg - számos más vagyonelem mellett az 1. r. alperes tulajdonát képező és a szövetkezeti tag felperesek által haszonbérelt un. R. tanyát 990 000 forintos irányáron. A pályázatra két ajánlat érkezett: a felperesek 790 000 forinton, a II. r. alperes 1 100 000 forinton tett vételi ajánlatot. Az I. r. alperes képviseletében a felszámoló 1993. június 4-én a II. r. alperessel kötötte meg az adásvételi szerződést. A felperesek eredeti keresetükben annak megállapítását kérték, hogy őket mint szövetkezeti tagokat a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése alapján elővásárlási jog illette meg, és az I. r. alperes e jogukat megsértette, amikor nem közölte velük a II. r. alperes pályázati ajánlatát. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert azt állapította meg, hogy a felpereseket csak azonos feltételek esetén illette volna meg elővásárlási jog, tehát csak akkor, ha ők is 1 100 000 forintos vételárat ajánlottak volna fel. A pályázat meghatározott irányáron való nyilvános közzétételét az elsőfokú bíróság a vételi ajánlat Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése szerinti közlésének tekintette, amely ajánlatot a felperesek nem tettek magukévá. A másodfokú bíróság végzéssel hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat meghozatalára utasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a pályázati felhívást az elsőfokú bíróság tévesen tekintette a vételi ajánlat közlésének. A II. r. al255