Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei megállapított tényállás szerint az alperes 1990. október 2-án szóbeli megállapodás és előzetes minta szolgáltatása után 1800 DM/tonna egységár ellenében, mintegy 15 tonna nikkellel,,ezt és 900 DM/tonna egységár ellenében 2,1 tonna ötvözött acéllemezt adott el a felperes jogelődjének. A felperes 24 000 DM ellenértéket fizetett ki az alperesnek. A jogerős ítélet - elfogadva a felperes bizonyítását - megállapította, hogy a szállított nikkellemezek a mintának nem feleltek meg, azok 4,03% kadmiumot tartalmaztak és ezért mint környezetszennyező veszélyes anyag lényegesen kevesebbet, 340 DM/tonna ellenértéket képviseltek. Ezért a jogerős ítélet helyt adva a felperes leszállított keresetének árleszállítás jogcímén kötelezte az alperest a vételárkülönbözei visszafizetésére. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Ptk. 372. §ának (3) bekezdésével szemben a felperes nem bizonyította a mintától eltérő hibás teljesítést. A másodfokú bíróság V. K. tanú vallomását iratellenesen értékelte, amelyre a marasztalására okot adó tényállást alapítani nem lehetett. Tévesen értékelte a másodfokú bíróság az általa csatolt vételi jegyek tartalmát is. Nem tisztázták az eljáró bíróságok, hogy a tőle származó fémhulladék Németországba, illetve Hollandiába mikor, miként érkezett, hol történt annak a megvizsgálása. A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. 243