Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azonban abból téves jogi következtetésre jutott. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felek között létrejött jogviszonyt megbízási szerződésnek (Ptk. 474. §) minősítette. Függetlenül ugyanis a felek nem egyértelmű szóhasználatától, a rendelkezésre álló adatok alapján azt kell megállapítani, hogy a felperes az alperes által rendelkezésre bocsátott katalógus alapján rendelt meg különböző reklámtárgyakat az alperestől ügyfelei karácsonyi megajándékozása érdekében. Ezt a jogviszonyt a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint nem lehet megbízásnak minősíteni. A Magyarországon csak az utóbbi 3-4 évben bevezetett és még kellően nem szabályozott katalógus útján való értékesítés a Ptk. 372. §-a (1) bekezdésének megfelelő minta szerinti vételhez áll legközelebb, amelynek alapján az eladó - az adott esetben az alperes - a mintának (a katalógusban feltüntetett mintának) megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Mindebből az következik, hogy akkor, amikor az alperes az 1991. november 11-i telexében a megrendelést visszaigazolta, s egyben a felperes által kért november végi szállítási határidőt december elejére módosította (amelyet a felperes elfogadott), a felek között a minta szerinti vételre vonatkozó megállapodás létrejött, s az alperes a teljesítést alapos ok nélkül tagadta meg. A megrendelő számára ugyanis közömbös, 241