Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel kintettel a Ptk. 296. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján - elfogadva az alperes beszámítási kifogását - megállapította, hogy a felperes követelése ilyen összeg erejéig megszűnt, míg a viszontkeresetnek teljes egészében helyt adott. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatása mellett a keresetének való teljes helyt adást és az alperes viszontkeresetének az elutasítását kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy a szerződésük bizományi szerződésnek felel meg, amelytől indokolás nélkül elállhatott. Amennyiben nem bizományi szerződést kötöttek, úgy az alperes hibás teljesítésére tekintettel volt jogosult elállni a szerződéstől. Az ítélet ellen az alperes is fellebbezett, amely azonban tartalma szerint megengedett keresetfelemelésnek minősül, és azt a másodfokú bíróság ekként bírálta el. Az alperes - keresetfelemelését a tárgyaláson módosítva - a viszontkereset folytán megítélt 3 573 951 forint tőke után 1990. szeptember 10-től, a számla esedékességétől járó évi 20%os késedelmi kamat megfizetésére is kérte kötelezni a felperest. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperes felemelt keresete alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben is helytálló döntést hozott, amelynek jogi indokaival azonban a másodfokú bíróság nem ért egyet. A peres felek között a becsatolt szerződésből megállapíthatóan a Ptk. 365. §-ában szabályozott adásvételi szerződés jött létre, amely sem bizományosi, sem kölcsönelemeket nem tartalmaz. A szerződésnek az a rendelkezése, 23