Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel mely szerint a leszállított áru tulajdonjoga 1990. augusztus végéig az alperest illeti meg, csak arra utal, hogy az alperes - élve a Ptk. 368. §-ának (1) bekezdésében írt jogával - a tulajdonjogot a szer­ződés megkötésekor írásban fenntartotta. Ettől a szerződés még nem válik a Ptk. 507. §-a szerinti bizományi szerződéssé, mert a szerződésben a bi­zományi szerződés semmilyen eleme nem találha­tó meg. Ugyanígy abból a tényből, hogy a szerző­dés alapján a felperes a vételárat nem nyomban fi­zette ki, még nem következik, hogy az alperes köl­csönt kívánt volna nyújtani a felperesnek [Ptk. 523. § (1) bekezdése]. Az adásvételi szerződés szabályai pedig a felpe­res részére elállási jogot önmagában nem biztosí­tanak, így azt kellett vizsgálni, hogy az alperes kö­vetett-e el szerződésszegést, és ebből eredően a fel­perest megillette-e az érdekmúlásra tekintettel az elállás joga. A felperes által hivatkozott hibás tel­jesítést a Legfelsőbb Bíróság sem látta megállapít­hatónak, az elsőfokú bíróság álláspontjával egye­zően. Az alperes igazolta, hogy az OETI és a Kermi engedélyének beszerzésére a perbeli áru esetében nem volt szükség, mert a külföldről importált élel­miszereket a korábbi években, 3 éven belül is, már importálták és forgalmazták Magyarországon. A magyar nyelvű feliratozással kapcsolatos ki­fogás sem alapos. A minőség tanúsítására, a ma­gyar nyelvű feliratozásra a kiskereskedelmi forga­lomba hozatalkor van szükség. Ez tehát a kiskeres­kedelmi forgalom részére való teljesítés során az ilyen forgalomba hozó kötelezettsége. A kiskeres­kedelmi forgalomban a felperes kivan ta az árut ér­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom