Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel res fizetési kötelezettségére nézve levont következ­tetése ellenben téves. Az elsőfokú bíróság által is felhívott szabály [Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése] akként rendelkezik, hogy az adásvételi szerződés alapján az eladó (fel­peres) köteles a dolog tulajdonát a vevőre (alperes­re) átruházni, és a dolgot a vevő (alperes) birtoká­ba bocsátani; a vevő (alperes) pedig köteles a vé­telárat megfizetni és a dolgot átvenni. A fenti tör­vényi rendelkezésből okszerűen következik: az égők ellenértékének megfizetésére irányuló igény sikeres érvényesítése érdekében a felperest terhel­te volna a perben annak a bizonyítása [Pp. 164. íj­ának (1) bekezdése], hogy a perbeli égőket az al­peresnek átadta, az alperes pedig azokat átvette. Erre alkalmas bizonyítékot azonban a felperes a hi­vatkozott számlán túlmenően, a fellebbezési eljá­rásban sem terjesztett elő. Téves a felperesnek a perbeli álláspontja, amely szerint a számla átvétele, illetve annak az alperes megbízottja részéről történt aláírása, lebélyegzése egyben a termék átvételét is bizonyítja. A számla megküldése, pontosabban annak a kötelezett részé­ről történő átvétele megszünteti a jogosult késedel­mét, és esedékessé válik a kötelezett fizetési köte ­lezettsége, amennyiben a számla tartalmánál fog­va megfelel a fizetéshez szükséges könyvelési bi­zonylattal szemben támasztott követelményeknek. A számla átvételéhez tehát más joghatások fűződ­nek, és a számla átvétele önmagában még nem bi­zonyítja a termék átvételét, kivéve természetszerű­en, ha az egyben a termék átadására, illetve átvéte­lére utaló adatokat is tartalmazza. Mivel a jelen 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom