Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel res fizetési kötelezettségére nézve levont következtetése ellenben téves. Az elsőfokú bíróság által is felhívott szabály [Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése] akként rendelkezik, hogy az adásvételi szerződés alapján az eladó (felperes) köteles a dolog tulajdonát a vevőre (alperesre) átruházni, és a dolgot a vevő (alperes) birtokába bocsátani; a vevő (alperes) pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. A fenti törvényi rendelkezésből okszerűen következik: az égők ellenértékének megfizetésére irányuló igény sikeres érvényesítése érdekében a felperest terhelte volna a perben annak a bizonyítása [Pp. 164. íjának (1) bekezdése], hogy a perbeli égőket az alperesnek átadta, az alperes pedig azokat átvette. Erre alkalmas bizonyítékot azonban a felperes a hivatkozott számlán túlmenően, a fellebbezési eljárásban sem terjesztett elő. Téves a felperesnek a perbeli álláspontja, amely szerint a számla átvétele, illetve annak az alperes megbízottja részéről történt aláírása, lebélyegzése egyben a termék átvételét is bizonyítja. A számla megküldése, pontosabban annak a kötelezett részéről történő átvétele megszünteti a jogosult késedelmét, és esedékessé válik a kötelezett fizetési köte lezettsége, amennyiben a számla tartalmánál fogva megfelel a fizetéshez szükséges könyvelési bizonylattal szemben támasztott követelményeknek. A számla átvételéhez tehát más joghatások fűződnek, és a számla átvétele önmagában még nem bizonyítja a termék átvételét, kivéve természetszerűen, ha az egyben a termék átadására, illetve átvételére utaló adatokat is tartalmazza. Mivel a jelen 20