Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság csit Magyarországon nem körözték, az Interpol Magyar Nemzeti Irodája csak 1993. augusztus 10-én kapta meg az osztrák társszervtől azt az értesítést, hogy a gépjárművet Ausztriában lopták el. Belföldi forgalomba helyezését a Fővárosi Közlekedési Felügyelet engedélyezte, minden alapot nélkülöz a felpereseknek az az állítása, hogy az I. r. alperesnek fel kellett volna ismernie, hogy az iratok hamisak. Miután az osztrák hatóságok a személygépkocsit már az értesítést megelőzően lefoglalták, a Magyarországon történő körözésének elrendelése értelmetlen lett volna. Jogellenes magatartás hiányában ezért az 1. r. alperes marasztalására nem kerülhetett sor. Tény, hogy a 11. r. alperes olyan személygépkocsit adott el az 1. r. felperesnek, amelyről utólag kiderült, hogy nem az ő tulajdona. Ugyanakkor a vevőnek, az I. r. felperesnek az adásvételi szerződés alapján joga volt a tulajdonjog megszerzésére. A korlátozástól mentes tulajdonjog megszerzéséért a II. r. alperes szavatossággal tartozott. A személygépkocsi elkobzásával egyértelművé vált, hogy a jogszavatossági kötelezettségének nem tud eleget tenni. Erre figyelemmel a felperesek a Ptk. 369. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással indokoltan léptek fel vele szemben a pert megelőzően, és e fellépésük sikertelensége miatt kellő alappal indították meg vele szemben a pert. Az elállás a szerződést felbontotta [Ptk. 320. § (1) bek.], aminek az a következménye, hogy az adásvételi szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal megszűnt és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak 197