Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság //. Az eredeti állapot helyreállítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vevők az eladók közös tulajdonában álló ingatlan megvásárlásakor a teljes vételárat az egyik eladónak fizették meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 580 000 forintot és ennek 1992. február 1. napjától járó évi 20%-os kamatát. Kötelezte a felpereseket, hogy „a fenti ingatlant 15 nap alatt az alperesek teljesítésével egyidejűleg adják az I. és II. r. alperesek birtokába". A másodfokú bíróság ítéletében az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, a birtokba adásra vonatkozó rendelkezést úgy pontosította, hogy a felpereseket a v.-i x. számú tulajdoni lapon z. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlannak a birtokba adására kötelezte. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a peres felek 1992. január hónapban adásvételi szerződést írtak alá, amelyben az alperesek az egyenlő arányú tulajdonukban álló ingatlanukat 700 000 forint vételárért értékesítették a felpereseknek, akik a vételárat kifizették és az ingatlant birtokba vették. Az ingatlan tulajdonjogának bejegyzése elmaradt, mert két jogosult javára, összesen 800 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog és ezek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom volt bejegyezve, s az alperesek az ingatlant nem tehermentesítették. 182