Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a felek a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében szabályozott adásvételi szerződést kötöttek, s a Ptk. 369. §-ának (1) bekezdése alapján az eladó szavatol a tulajdonjog átruházásáért, ha pedig a tulajdonszerzés akadályát az eladó felhívásra nem hárítja el, a vevő a szerződéstől elállhat. A perbeli esetben a tulajdonszerzés akadálya nem hárítható el, az ingatlant terhelő jelzálogjoggal biztosított tartozás összege járulékaival a vételárat is meghaladja, tehermentesítésre pedig az eladók nem képesek. Ennek alapján a felperesek jogszerűen álltak el a szerződéstől, s elállásuk a szerződést felbontotta [Ptk. 320. § (1) bekezdés], ezért a már teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 319. § (3) bekezdés]. A felperesek az ingatlant birtokban tartják, ezért annak használatáért havi 3000 forint használati díjat kötelesek fizetni. Ennek összege 1995. május 31-ig 120 000 forint, ezért az alpereseket terhelő vételár-visszafizetési kötelezettséget ezzel az összeggel csökkenteni kellett. A másodfokú bíróság indokolása szerint az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettségét a közös tulajdon ténye nem alapozza meg, közöttük házastársi vagyonközösség sem állt fenn a szerződéskötéskor, ezért ennek alapján sincs lehetőség az egyetemleges marasztalásra. „A per adatai alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperesek a vételárat az I. r. alperesnek szolgáltatták, a II. r. alperes felé nem teljesítettek, ezért a II. r. alperes a szolgáltatás visszafizetésére nem is köteles, csupán az I. r. alperes." 183