Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei beruházására a másodfokú bíróság is figyelemmel volt, amint az egyértelműen megállapítható a jogerős ítélet 7. oldalának második bekezdésében foglalt részletes indokolásból. Helyesen tekintette a másodfokú bíróság a kárenyhítési kötelezettség megszegésében megnyilvánuló, kármegosztásra alapot adó önhibának azt a körülményt, hogy a felperesek indokolatlanul késedelmeskedtek kártérítési igényük érvényesítésével. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (LB. Pfv. VI. 20 465/ 1995. sz.). B) A felperes módosított keresetében 590 773 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azt állította, hogy lovai az alperestől vásárolt, szennyezett ocsútól hullottak el, ezért a három vemhes ló értékére, valamint a járulékos költségekre igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az ocsú szennyezett volt, azt a felperes tőle vásárolta, és a lovak ettől pusztultak el, de arra hivatkozott, hogy az ocsú szabadon értékesíthető, szabvány nélküli anyag, nem minősül takarmánynak, ló takarmányozására alkalmatlan. A felperes kára kizárólag saját magatartására vezethető vissza. A bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva 471 590 forint és ebből 450 000 forint után 1993. október 2-től, 9650 forint után 1993. szeptember 30-tól, 11 250 forint után 1993. november 6-tól és 290 forint után 1993. 141