Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei kor elmulasztotta - a szerződés megkötésekor feltűnően nagy volt az értékkülönbség [Ptk. 201. íjának (2) bekezdése]. A bíróság az ily módon megállapítható érvénytelenséget az aránytalan előny kiküszöbölésével szüntette meg, azzal hogy a vételárat szakértő által megállapított forgalmi értékre leszállította, s a szerződést érvényessé nyilvánította [Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése]. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alperest terhelő marasztalási összeget 8000 forintra felemelte. Álláspontja szerint a kikötött vételár és a forgalmi érték között nincs olyan eltérés, amely a feltűnő értékaránytalanság megállapítására alapot adhatna. Az alperes szavatossági jogokat nem érvényesíthet, mert nincs megbízható adat arra, hogy a szerződés megkötésekor a gépkocsi az adásvétel előtti időre visszavezethető hibában szenvedett volna. Ezért a megyei bíróság az alperest a teljes hátralékos vételár megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a kikötött vételár és a gépkocsi forgalmi értéke között nincs olyan feltűnő aránytalanság, amely a szerződésnek e címen való megtámadását lehetővé tenné. Helyes az az álláspontja is, hogy az alperes hibás teljesítésre alapított szavatossági jogokat nem gyakorolhat. Figyelmen kívül hagyták azonban az eljárt bíróságok azt, hogy a felperes a Ptk. 367. §-ának (1) bekezdése alapján köteles volt az alperest az eladott dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről 132