Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei történt, a gépkocsi a kijavítás után közlekedésre alkalmas állapotban volt. T. L. a gépkocsit 1976. júniusában F. F-nek adta el, aki rövid idő múlva azt a felperesnek adu tovább. A gépkocsi forgalmi engedélyében F. F. üzemben tartóként nem is szerepel. A felperes kb. egy évi használat után, 1977. október 23. napján 48 000 forint vételárért az alperesnek adta el a gépkocsit. A felperes nem tájékoztatta az alperest arról, hogy a gépkocsi korábban karambolozott. Az alperes ezt csak akkor tudta meg, amikor a gépkocsit alaposan megvizsgáltatta. Az alperes erre hivatkozással megtagadta a vételár egy részének kifizetését. A felperes ezért 8000 forint megfizetése iránt indított pert az alperes ellen. A perben személyesen eljáró alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy a szerződés feltűnően értékaránytalan volt. Bírói kérdésre és tájékoztatásra úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsi karamboljának elhallgatása miatt nem kívánja a szerződés felbontását. A perben eljárt szakértő azt állapította meg, hogy a felek közötti adásvételi szerződés megkötésének az időpontjában az akkor kb. két éves gépkocsi forgalmi értéke a gépkocsi új árának, 47 600 forintnak felelt meg. A forgalmi értéket azonban a gépkocsi karambolos volta csökkentette, így a tényleges értéke 42 840 forint lehetett. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 2840 forint megfizetésére kötelezte. Azt állapította meg, hogy a kialkudott 48 000 forint vételár és a gépkocsi reális forgalmi értéke: 42 840 forint között figyelemmel a gépkocsi karambolos voltára és arra, hogy ennek közlését a felperes a szerződéskötés131