Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Diagnosztika várható legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt el. Nem intézkedett a gyermek azonnali kórházba szállításáról, és ezzel megfosztotta a szakszerű és eredményes gyógyítás lehetőségétől. A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. A jogszabálysértést az ítélet megalapozatlanságában jelölte meg. Megítélése szerint a szakvéleménnyel ellentétesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az ügyeletes orvos bizonytalan volt a diagnózisban, és ezért adta a beutalót, továbbá, hogy akkor járt volna el helyesen, ha a gyermek azonnali kórházba szállításáról gondoskodott volna. A felállított diagnózis mellett ugyanis nem kellett a gyermek azonnali kórházba szállításáról intézkednie, és indokolt volt az a döntése, hogy csak állapotrosszabbodás esetén szállítsák a gyermeket kórházba. A diagnosztikus tévedés csak utólag volt felismerhető, és az nem róható fel az ügyeletes orvosnak. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az adott esetben a jogerős ítélet megalapozatlansága nem állapítható meg. Ténykérdés, és nem onosi szakkérdés, hogy az ügyeletes orvos a kórelőzményeket ismerve, a maga által is középsúlyosnak tartott, az állapotrosszabbodást sem kizáró lehetőség mellett nem intézkedett azonnal a gyermek kórházba szállítása és a helyes diagnózisnak megfelelő helyes gyógykezelés mielótbi megkezdése iránt. Az alperes felróható magatartása az ügyeletes orvos tanúvallomása alapján önmagában megállapítható, a jogvita eldöntése szem41