Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Diagnosztika zőben levő vagy már bekövetkezett hasi katasztró­fa felismerésének. Nem sértett tehát jogszabályt a jogerős ítélet, amikor az alperes kártérítési fele­lősségét megállapította. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 22 522/1998. sz.) Góckutatás mértéke és iránya A felperes keresetében orvosi mulasztásra, diag­nosztikai tévedésre hivatkozással nem vagyoni és vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötele­zését. Azt állította, hogy az alperes orvosai a felpe­res betegségének diagnosztizálása és az alkalma­zott kezelések során nem jártak el kellő gondos­sággal és körültekintéssel, téves diagnózist állítot­tak fel, és téves kezelést alkalmaztak. Ennek kö­vetkeztében az állapota fokozatosan romlott, a csí­pőtáji tályog áttételeződött az agyra, amely agyká­rosodást és teljes munkaképtelenséget okozott. A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasí­totta, mert a felperes betegségével kapcsolatos or­vosi dokumentációk, valamint a szakvélemény alapján nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes betegségének felismerése és kezelése során az al­perest mulasztás vagy tévedés terhelné. Jogellenes magatartás hiányában pedig kártérítésre nem kö­telezhető. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte, amelyben a jogszabálysértést az ítélet megalapo­zatlanságában jelölte meg. Megítélése szerint tel­jes _ az agyra is kiterjedő - góckutatás esetén az agytályog felismerhető, és annak következménye 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom