Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Diagnosztika az elvethető. Ebből következően a tünetek időben való fel nem ismerése után már olyan időben ke­rüli sor műtéti beavatkozásra, amely az élet meg­mentésére nem volt alkalmas. Ezért kell megálla­pítani az alperes kártérítő felelősségét. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 22 281/1996. sz.) A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyúj­tott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Legfel­sőbb Bíróság öttagú felülvizsgálati tanácsa nem talált alaposnak. ítéletének indokolásában a kö­vetkezőkre mulatott rá: a rendelkezésre álló orvo­si dokumentáció és a többször kiegészített szakér­tői vélemény adataiból megállapíthatóan a fiziká­lis vizsgálat és a laboratóriumi eredmények össze­vetése alapján az alperes orvosai a súlyos hasi sé­rülés lehetőségét elvetették, és az erre utaló pana­szokat a medencetöréssel hozták összefüggésbe. Szem előtt tartva a baleset bekövetkezésének álta­luk is ismert körülményeit, a gyomornedv több napon keresztüli folyamatos hányását, majd a szu­rokszékletet s nem utolsósorban a beteg szűnni nem akaró - a per adatai szerint meg nem értett ­panaszait, teljesen egyértelműen mutatkozó tüne­tek hiányában sem lett volna mellőzhető a súlyos hasi sérülés kizárására irányuló tüzetesebb vizsgá­lat elvégzése. így pl., ha az ultrahangvizsgálat időben történik, annak eredménye — miként arra a szakvélemény is utal - több információval szol­gálhatott volna. Az alperes orvosainak az eljárása tehát nélkülözte az adott helyzetben szükséges gondosságot, ennél fogva diagnosztikai tévedésük következtében megszűnt az esélye is a bekövetke­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom