Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Altatás kénl dolgozotl. Azóta a felperes szinte állandó jelleggel otthon tartózkodik, kizárólag támbottal tud közlekedni a lakáson belül is. A jobb comb felszínén állandó fájdalmat érez üléskor és álláskor egyaránt. Bokaízületben csak minimális mozgást tud végezni, lábujjait szintén alig tudja mozgatni. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 800 000 Ft nem vagyoni kár mcglérítésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint megállapítható a felperes közrehatása is azzal, hogy a beavatkozás közben hátradőlt, ezért valószínűleg fokozta a bekövetkezett kár nagyságát. A bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 43. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál a legnagyobb gondosság és körültekintés. A perben nem volt vitás, hogy a felperes kára az augusztus 5-én elvégzett spinális érzéstelenítéssel okozati összefüggésben keletkezett. Az igazságügyi szakértői vélemény egyértelműen kimondja, hogy az alperes megsértette a szakma szabályait az érzéstelenítés helyének a megválasztásával. Az orvos bizonyíthatóan rossz helyen végezte el az érzéstelenítést, és ennek következtében keletkezett a felperes kára. A bíróság nem látott alapot arra, hogy megállapítsa a felperes közrehatását a kár bekövetkezésében, mert az semmiképpen sem róható a terhére, hogy a szakszerűtlenül elvégzett érzéstelenítés közben fájdalmában hátradőlt. Ha ugyanis 54