Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

li) Baleseti sebészet kötelezését. Azt állította, hogy ha az alperes orvosai körültekintően, gondosan látták volna el a sérülést, nem maradi volna egész életére nyomorék. A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes ellátása során az alperest mulasztás nem terheli. Orvosai megfelelő kezelést alkalmaztak, a szakszerű orvosi ellátás ellenére kialakult álízületet időben felismerték, az annak gyógyítására elfogadott műtéti beavatkozást azonban a felperes visszautasította. Az álízület műtéti kezelésének hiánya és az emialt visszamaradt kóros állapot a felperes magatartására vezethető vissza. A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte, azt azonban a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Az adott esetben a bíróságok a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben felderítették, és a rendelkezésre álló bizonyítékok - közöttük kiemelten az orvosszakértői vélemény és felülvélemény - alapján megalapozottan állapították meg, hogy az alperes orvosai terhére olyan mulasztás vagy szabályszegés nem állapítható meg, amely kártérítési felelősséget vonna maga után. Az orvosszakérlői vélemények a röntgenfelvételek eredményét is tartalmazó korabeli orvosi iratok ismeretében készültek, a jogerős ítélet megalapozatlansága nem állapítható meg. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 22 150/1996. sz.) \11