Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A i Álatalános sebészet jelentkezik, kortársaival, osztálytársaival szinte képtelen tartós, huzamosabb baráti kapcsolat kialakítására, az iskolai közösség munkájában és életében nem vesz részt. A két kisebb gyermek értelmi képességeik fejletlensége miatt nem tudják valójában teljes mélységben felfogni a haláleseményt, nem tudják megérteni a hozzátartozó elvesztését, magát a halál tényét. A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest mindhármuknak különkülön 3 millió forint nem vagyoni kár. valamint további havi 7000 Ft összegű járadék megtérítésére. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét túlnyomó részben alaptalannak találta. Kifejtette: a nem vagyoni kártérítés iránti igényt maga a személyiségsérelem bekövetkezte váltja ki, tehát a felpereseknek azt kellett volna bizonyítaniuk az eljárás során, hogy hozzátartozójuk halála személyiségsérelmet okozott számukra. A családi élet, illetőleg a szülőpáros megléte, együttes nevelői ténykedése és gondoskodása a gyermeknevelés szempontjából optimális feltétel, és ezeknek a tényezőknek együttes megléte iránti igény az emberi természet szükségképpeni velejárója, azonban nem tekinthető olyan igénynek, amely a jogi normarendszer védelme alá volna vonható, azaz a ..teljes családhoz való jog" nem tekinthető személyiségi jognak, hiszen a család léte, fennállta semmilyen körülmények között nem kényszeríthető ki a jog eszközeivel. A bíróság jogi álláspontja az, hogv önmagában a közeli hozzátartozó halálának ténye nem tekinthető személyiségi jogsérelemnek. 163