Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészei hajnali 4 órakor elhalálozott. A boncolás megállapításai szerint a halált a közös epevezeték és a májverőér lekötését követő májelégtclenség. epés májgyulladás, heveny clhalásos hasnyálmirigygyulladás és valószínűsíthetően az cpehólyag ágyásából származó vérzés együttesen okozta. Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítő felelősségét megállapította, mert orvosai a műtét során nem kellő körültekintéssel jártak el, nem tanúsították a tőlük elvárható legnagyobb gondosságot. Édesapjuk halálakor az I. r. felperes 12 éves, a II. r. felperes 6 éves, míg a III. r. felperes 4 éves volt. A felperesek pszichikumát a haláleset életkoruknak megfelelően különböző mértékben érintette. Az I. r. felperes kötődött legerősebben az édesapjához, ezért ő élte meg leginkább a veszteséget, és értelmileg tudja, hogy a haláleset megváltoztathatatlan, azonban ettől még érzelmileg nem tudja függetleníteni magát, így néhai édesapjáról érzelmileg még nem tudott leválni. A II. és III. r. felperesek esetében a trauma kisebb jelentőségű, a pszichés fejlődésüket a haláleset kevésbé befolyásolta életkoruknak megfelelően. A felperesek egyikénél sem figyelhető meg pszichiátriai tünetképződés, depresszió vagy posttraumás stesszbetegség. A haláleset értelmi feldolgozása mindhárom gyereknél megtörténi, azt érzelmileg az I. r. felperes nem tudta még teljes egészében feldolgozni, ugyanígy a II. r. felperes esetében sem következett még be a haláleset tudatosulása. Az I. r. felperesnél jelenleg is kommunikációs zavarok tapasztalhatók, amely rendkívüli zárkózottságban 162