Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Alatalánus sebészei alperes kártérítő felelősségét. Rövid idővel a műtét után a felperes a névtelen levélből tudomást szerzett a tű eltöréséről. illetőleg arról, hogy az a szervezetében maradt, vagyis megtudta azt, amit a zárójelentésből nem tudott meg, s ezt lényegében a műtétet végző orvos sem vitatta. A felperes idegállapotában kedvezőtlen változást két évvel később beszerzett magánszakértői vélemény megállapításai eredményeztek, nem pedig az, hogy az alperes orvosai elmulasztották a megfelelő tájékoztatást. A felperes felülvizsgálati kérelmében az alperes kártérítő felelősségének megállapítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az általában elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál a legnagyobb gondosság és körültekintés. A perbeli esetben is ennek alapján kellett vizsgálni az alperes orvosainak tevékenységét a felperesen végzett műtét során, beleértve a kapcsolódó tájékoztatási kötelezettséget is. A szakértői véleményt elfogadva, a bíróságok helyesen foglaltak állást úgy, hogy a sebészeti varrótű műtét közben bekövetkezett eltörése nem tekinthető orvosi hibának, mert az a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhat. A tű eltörése után a hiányzó rész megtalálása érdekében az előírásoknak megfelelő módszerrel folytatták a keresést, és annak eredménytelensége nem róható az orvosok terhére. Ugyanakkor a keresés során a melléksérülések és szövődmények miatt egy idő után a kutatást indokoltan hagyták abba, mert a 159