Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészei A következő év július 4-én a felperes egy ú jabb kórház Scbés/.cti Osztályára került, amikor a jobb lábán a térdhajlat belső felszínén egy kb. fél tenyérnyi pörkkel fedett, láthatóan régi és rossz gyógyhajlamú. gennyesen váladékozó seb miatt megoperálták. Ez alkalommal elvégezték a seb utókezelését, aminek következtében a váladékozás megszűnt, majd a sebterülcten plasztikai műtétet hajtottak végre. Ennek során a korábbi érsebészeti beavatkozást nem érintették. A felperes egészségi állapota e beavatkozást követően jelentősen javult, utógondozását a háziorvos látta el. A felperes jelenleg csak bottal képes járni, mozgása korlátozott, fizikai munkát vagy olyat, amely járást, állást igényel, nem tud végezni. A felperesnek jelenleg is fájdalmai vannak a jobboldali térdében és annak környékén, a lába térdtől lefelé bokáig zsibbad. A felperes arra hivatkozással, hogy állapotát az alperes kórházban végzett érsebészeti műtét okozta, nem vagyoni kártérítés címén 500 000 Ft megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az igazságügyi szakértő azt állapította meg, hogy a felperesnél már korábban kezdődtek a jobb lábán az ún. érszűkületcs panaszok. Az érsebészeti műtétet az tette szükségessé, hogy a jobb térdhajlati verőér meszesedése és elzáródása miatt fennállt a jobb alsó végtag elhalásának a veszélye. A műtét feltétlenül szükséges volt. A felperes a műtétet megelőzően sem volt teljes egészében munkaképes, 67%-os munkaképesség-csökkenését már hat évvel korábban megállapították. A 146