Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános perbeli műtélel megelőzően a felperesnél szemé­lyiségzavar, ideggyengeség, visszérmúlét utáni ál­lapot, jobboldali halláscsökkenés, gerincelfajulás, bal csLiklóízülcti elfajulás volt megállapítható. Ezek a betegségei a perbeli műtéttel kapcsolatos gyógyulását azonban nem befolyásolták. A szak­értői vélemény szerint nem lehet olyan szakmai hibát megállapítani, amelyért az alperes kórház felelőssé lehető. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazság­ügyi Bizottsága által adott szakvélemény szerint a felperes jelenlegi állapota részben okozati össze­függésben van az alperes által végzett műtéttel. A műtét kapcsán azonban nem történt orvosi hiba. A felperes utókezelésében sem észlelhető a szakma szabályaitól való eltérés. Jelenlegi állapotában a felperes önmaga ellátá­sára képes, de mozgása jelentősen korlátozott. Ez összefüggésben van azonban a műtét előtti állapo­tával is, betegségével is, de részben következmé­nye a rajta helyes indikációval és a szakma szabá­lyai szerint elvégzett műtétnek is. Jelenlegi álla­pota nem szakmai hiba miatt alakult ki. így az ETT sem állapította meg azt, hogy az alperes által elvégzett műtét és utókezelés eredményezte volna a felperes egészségromlását. Ezért a bíróság a fel­peres kártérítés iránti keresetét elutasította. (Tamási Városi Bíróság 1. P. 20 673/1994. sz.) 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom