Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalúnos sebészet gyulladásos állapot kialakulásának veszélye igen naggyá vált. A cukorbetegség ehhez még hozzájá­rult, a gyulladások kialakulásának lehetőségét elő­segíti, a gyógyulásukat hátráltatja. Ebben az időben a felperes lábápolás közben megvágta bal lábának talpélét. A seb környékén, majd később a bal alsó végtag más részein is szö­vetelhalások keletkeztek, amelyeket az önkor­mányzat szakorvosi ellátása (alperes) orvosai konzervatív kezeléssel gyógykezeltek. Ez hagyo­mányos, külsőleg alkalmazandó kezelést jelent, valamint célzott antibiotikumos kezelést is. A se­bekről baktériumot tenyésztettek ki, amelyhez igazították az alkalmazott antibiotikumot. A fel­peres állapota változó volt. A folyamatos kezelés alkalmazása mellett az al­peres orvosai érsebészeti konzíliumot hívtak össze, amely az alkalmazott hagyományos terápi­átjóváhagyta. A felperesnél érhelyreállító műtétet azért nem lehetett végrehajtani, mert az alsó vég­tagon az elzáródások és szűkületek viszonylag alacsonyan és több érre kiterjedően állottak fenn. A rekonstrukciós műtét megnyugtató eredményt akkor hozhat, ha az elzáródás viszonylag magasan és csak egy, legfeljebb két érre nézve áll fenn. A felperes állapota az alkalmazott kezelés elle­nére rosszabbodott. Az alperes vércukorvizsgála­tot végzett, és belgyógyászati kivizsgálásra utalta a felperest a helyi Belgyógyászati Klinikára, ahol tovább kezelték. Itt vércukorszint-beállítást vé­geztek, és kezelték a lábán kialakult gyulladásos szövetelhalásokal, valamint ezek következménye­142

Next

/
Oldalképek
Tartalom