Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

V) Álatalános sebészel ítélet megalapozatlan. A bíróságok nem hallgatták ki a műtétet végző orvosokat sem. és nem tisztázták a tényállást abban a körben, hogy miként törtem a belek ellenőrzése és a hasfal lezárása. Ennek vizsgálatára önmagában a műtéti leírás nem elegendő. Hasi műtétnél a vékonybél sérülése bekövetkezhet, de semmiképpen nem szükségszerű következménye a műtétnek. Ha azonban bekövetkezett, és természettudományos alapon nem kizárt a felismerése, a műtétet végző orvosoktól elvárható, hogy az akaratlanul okozott sérülést ügy lássák el, hogy hashártyagyulladás ne léphessen fel. A hashártyagyulladás helyett tüdőembólia diagnosztizálása téves volt ugyan, azonban nincs peradat arra, hogy azonnali műtéttel a beteg élete megmenthető lett volna. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság új eljárás lefolytatását rendelte cl. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. 111. 20 059/J 996. sz.) Sorsszerű megbetegedés műtéti úton történő elháríthatatlansága A felperes évek óta érszűkületes megbetegedésben, valamint cukorbetegségben szenvedett. Az 19.. év elején már a súlyos fokú, mindkét alsó végtag több verőerét érintő és több helyen elzáródást okozó érszűkület kialakult. A verőérszűkülct miatt károsodott keringési! végtagon spontán szövetelhalások alakultak ki, amelyek hámhiányos, elhalt szövetű területek. így a fertőzésveszély, a 141