Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészei tározóit esetében a kimentés az egyébkent felelős munkáltatót terheli. Az Eü. tv. 43. §-a (2) bekezdéséből következik, hogy a polgári jogi kártérítési feleiősség körében az adott esetben elvárható eljárás a gyógyító orvosnál: a legnagyobb gondosság és körültekintés. A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapíthatóan a felperes feleségének halálát gennyes hashártyagyulladás következtében fellepő vérmérgezés okozta. A hashártyagyulladás eredetére eltérő bizonyítékok állnak rendelkezésre, ezekből azonban az megállapítható, hogy okozhatta a bélfal áthatoló sérülése. A Legfelsőbb Bíróság kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a boncolást vezető orvostani! vallomásának, mert a tanú közvetlen tapasztalatokat szerzett a sérült bélfalról, és kellő indokát adta az abból kialakuló hashárlyagyulladásnak. Ezzel szemben az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményében írt fejtegetések csupán feltételezésen alapulnak. A tanú vallomásából az is megállapítható, hogy az általa észlelt bélsérülés műtéten kívül nem keletkezhet, ezért az mindenképpen az 19.. szeptember 23án végzett műtét következménye. Az orvosi beavatkozás és a halál között tehát az okozati összefüggés bizonyított. A károkozás jogellenessége fennáll, ezért az alperesnek kell a felelősség alól kimentenie magát annak bizonyításával, hogy alkalmazottjai - a műtétet végző orvosok - úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Az. alperes felelősségének megállapítása körében a tényállás feltáratlan maradt, ezért a jogerős 140