Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészet ítélet indokolása szerint lehetséges, hogy a felpe­resnek 1992 februárjában már volt rekeszizomsér­ve, de ez nem befolyásolta a hasfali sérv kiújulása miatti műtét szükségességét. Az akkor elvégzett műtét és az azt megelőző kivizsgálás, annak elő­készítése megfelelő, szakszerű volt. A felperes húgyvezetéke nem sérülhetett, érdemi elváltozást a későbbi urológiai kivizsgálásnál nem talállak. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte, amelyet a Legfelsőbb Bíróság nem talált alapos­nak. Ítéletének indokolásában rámutatott a Legfel­sőbb Bíróság a következőkre: az adott esetben a bíróságok a rendelkezésre álló orvosi dokumentu­mok, orvosszakértői vélemények és tanúvallo­mások egybevetése alapján helyesen állapították meg, hogy az alperes orvosai terhére nem állapít­ható meg olyan szabályszegés vagy mulasztás, amely az alperes kártérítési felelősségét megala­pozná. A szakértő véleményéből megállapítható­an a felperes hasfal-sérvesedése a hasfal alkati gyengesége miatt alakult ki ilyen sok alkalom­mal, az alperesnél elvégzett műtétek orvosilag in­dokoltak és szakszerűek voltak. A rekeszizomsérv kialakulása az alperes terhére nem róható, idő­pontja sem állapítható meg, de nem is befolyásol­ta a hasfali sérv kiújulása miatti műtét elvégzéséi. A húgyvezeték katéterrel való átszúrása sem álla­pítható meg. (Legfelsőbb Bírósúg Pfv. III. 20 589/1997. sz.) 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom