Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Fül-, Orr-, Gégészet folytán rokkanttá nyilvánították. Állapotában beszédzavar, jobboldali végtaggyengeség, mozgásés járási nehezítcltség maradi vissza. A felperes keresetében nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A bíróság jogerős ítéletében az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 348. $-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, és kötelezte 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Tényként megállapította, hogy a műtét során az agy kemény burka megsérült. Ez önmagában a műtéti kockázat körébe esik, de kifogásolható a szövődmény észlelésének hiánya. E sérüléssel okozati összefüggésben áll a kialakult agyhártyagyulladás, amely a felperes munkaképességének elveszítéséhez vezetett. Megállapította, hogy bár az alperes orvosaiban a műtétei követően felmerült a szövődmény gyanúja, mégsem jártak el a legnagyobb gondosság és körültekintés követelményének megfelelően, mert nem tartották folyamatos kórházi megfigyelés alatl a felperest, és az agyvelőgyulladás vírusos tüneteinek jelentkezését pszichiátriai kórképnek értékelték. Megfelelő eljárás mellett a szövődmény korábbi felismerésére és a helyes terápia alkalmazására lehetőség lett volna. A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kerté. Álláspontja szerint nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy orvosai figyelmen kívül hagyták a szigorú szakmai követelményeket. A rostasejtüregben levő agysejt rendkívül ritka kórkép, az operáló orvos erre nem gondolhatott. 1 16